Csípős, hideg márciusi délután München Óváros-Lehel kerületében. Gerd Brederlow, a 64 éves szabadúszó dizájner a kereszteződésben várja, mint minden nap, öccsét, Bobbyt. Az 56 éves Bobby Brederlow autista és kétségtelenül a legismertebb értelmi fogyatékos színész Németországban. Olyan sztárokkal játszott együtt, mint Senta Berger és Veronica Ferres, valamint népszerű német TV-műsorokban szerepelt, többek között a Tetthelyben és a Klinika – Új generációban. De mostanában kicsit elcsendesedtek a dolgok Bobby körül. „Már három éve demenciában szenved” – mondja Gerd Brederlow, aki az elmúlt 29 évben otthonában gondoskodott testvéréről. „Korábban teljesen önálló volt, még repült is egyedül. Ma már azt sem tudja, mire való a kanál, és fél a lépcsőktől.”

Egy fehér ŠKODA OCTAVIA fordul be az utcába: „Ott jön Bobby” – mondja vidáman Gerd Brederlow. A sofőr kisegíti az autóból a színészt és a bátyjához kíséri. „Bobbyról napközben a Monsignore-Bleyer-Haus szociális otthonban gondoskodnak. Mivel délután 4-ig dolgozom, nem tudom felvenni. Ezért béreltünk személyi sofőrt” – mondja a dizájner. Egy évvel ezelőttig Bobby busszal közlekedett, de idővel ez egyre megerőltetőbb lett. „Több mint két óra átutazni a városon, ami elég nehezen elviselhető egy demens ember számára.” Bobbyt ma már a ŠKODA AUTO DigiLab által alapított CareDriver fuvarszolgálat szállítja. A cseh autógyártó digitális részlege 2016-ban megbízta a Creative Dock inkubátort, hogy hozza létre a CareDrivert.

Mióta édesanyja 1989-ben meghalt, Bobby Brederlow bátyjával él München Lehel kerületében.

A CareDriver csapat a szolgáltatást egy Maxvorstadt kerületi legfelső emeleti irodából irányítja, egy köpésre a Ludwig Maximilian Egyetemtől. „Szándékosan ezt a központi helyszínt választottuk” – mondja Markus Feichtinger ügyvezető. „ CareDriver szolgáltatásunk az embereket szolgálja, ezért fontos számunkra, hogy a városközpontban legyünk és részt vegyünk a város életében.” Az irodában a klasszikus startup-légkör érezhető: menő kávégép, energiaitalok a laptopok mellett és lazán összedobált ülőalkalmatosságok. Az egyik szobában egy halom gyerekülés, valamint dobozok tele édességgel és kifestőkönyvvel. „Még mindig a szülők alkotják a legnagyobb vásárlói csoportunkat” – magyarázza Feichtinger. „Sofőrjeink nem szimplán elviszik a gyerekeket A pontból B-be, hanem személyesen veszik fel őket az oviban vagy a suliban, elviszik őket zongoraórára vagy edzésre, és be is kísérik őket az intézménybe.”

„A szülők nagy hangsúlyt fektetnek a sofőrök megbízhatóságára, tudniuk kell, kire bízzák gyermeküket.” A CareDriver ezért jelenleg nem vállal azonnali megrendeléseket, a legtöbb utazást már napokkal előre lefoglalják. „Teljesen másképp működünk, mint egy hagyományos taxitársaság vagy az Uber. A nagy különbség abban áll, hogy a mi ügyfeleink 98%-a olyan visszatérő kliens, akinek heti rendszerességgel van szüksége jól körülhatárolt személyszállítási és ellátási szolgáltatásokra” – mondja az ügyvezető.

Markus Feichtinger, a CareDriver startup cég ügyvezetője, az egyik autó mellett.

Nagy lehetőséget lát a teljes egészségügyi ágazatban. „Egyre több alkalommal működünk együtt egészségbiztosítási társaságokkal, nyugdíjasotthonokkal és kórházakkal” – magyarázza Feichtinger. A piacot jelenleg olyan non-profit szolgáltatók uralják, mint a Caritas, a Vöröskereszt és a Johannita Segítő Szolgálat. Ők ugyanakkor általában csoportos utakat biztosítanak, amelyek az egyes személyek számára sok időt jelentenek. „Az emberek inkább egyéni utakat szeretnének. Az olyan, demenciával élő embereknek, mint Bobby Brederlow, saját térre van szükségük és személyes kapcsolatra a sofőrjükkel” – jegyzi meg a cég ügyvezetője.

Markus Feichtinger, a CareDriver startup cég ügyvezetője, az irodájában

Újabb helyszín: egy általános iskola Aubingban, München legnyugatibb részén, délután, valamivel 2 óra előtt. Ralf Schaal, a CareDriver sofőrje, az iskola aulájában várja a kicsengetést. Alighogy megszólal a csengő, Tessa kiviharzik az osztályteremből és készségesen kezet ráz a sofőrrel. Ralf Schaal minden csütörtökön elviszi a nyolcéves kislányt, át a városon, a Schauburg Színházba színjátszás órára. Tessa kedveli viccelődő és barátságos sofőrjét. „Mindig itt vár, hogy elvigyen, és néha még gumicukrot is hoz.” Ralf Schaal szíve ellágyul e szavak hallatán.

Egy sofőr egy kislányt visz színjátszás órára.