5 Škodás nagypapa, Herczig Norbi négyszeres bajnok és a ŠKODA FABIA R5. Egy izgalmas csapat annak bizonyítására, hogy a címben szereplő állítás nem üres reklámlózung.

Elégedett volt a Norbi féktávjaival?

Nagyon – kezdi nevetve – sőt! Norbinak elárulták, hogy régen én is versenyeztem, így ha lehet még rátett egy lapáttal. Csodálatos élmény volt.

És ismerős is volt ez a szakasz, amin Norbival autóztak?

Ezen a részen még nem jártam. Amikor anno a ŠKODA 130-assal versenyeztünk, akkor nekünk még nem volt sem lehetőségünk, sem pénzünk ilyen futam előtti tesztelésre. Egyből élesben, a lőtéren kialakított pályán mentünk. Ebből persze akadtak gondok, hiszen a pályát egyszerű szalagok jelezték nekünk, és ha nem írtuk fel pontosan, akkor bizony az esések sem voltak ritkák.

Csak nem fűződik valamilyen emlékezetes bukás Veszprémhez?

Hát, bizony itt estünk a versenyzői pályafutásom alatt a legnagyobbat. Gyakran volt sár ezen a pályán, és egy balos kanyar nem adta ki. A ŠKODA 130-as akkorát pördült a levegőben, hogy a CB antenna nem ért le a földre, amikor fejjel lefelé voltunk. Szerencsére kerékre érkeztünk, így az ijedtségen kívül más bajunk nem esett. Elég volt néhány futóműalkatrészt cserélni később.

Persze gondolom, ez akkoriban nem volt olyan egyszerű mint manapság.

Akkoriban ha alkatrészeket akartunk, bizony nem ártott, ha volt ismeretség Csehszlovákiában. Sokszor csináltuk azt, hogy szereztünk egy gyári alkatrészt, és egy gépműhelyben lemásoltuk. Persze mondanom sem kell, hogy ezek nem voltak olyan minőségűek mint az eredeti. Ahogy a mi autónk sem volt többszáz lóerős, mint ez a FABIA R5. Örültünk, ha 110-120 lóerőnk volt.

És nem volt ilyen tökéletesen felszerelt versenykamionjuk sem, igaz?

Á, dehogy. Egy tréler és ami befért az autóba. A legtöbben magunk szereltük a gépeket. Ennek anyagi okai is voltak persze, de az is közrejátszott, hogy az ember a saját munkájában bízott meg leginkább.

Igen, a bátyám Hajduk Zoltán – aki az első osztályban versenyzett – fertőzött meg ezzel a benzingőzös sporttal. Sokat köszönhetek neki. Én ugyan 92 óta nem versenyzek, de amikor csak tudok igyekszem nézőként részt venni a futamokon.

A családból van aki tovább viszi ezt a szerelmet?

Meglepő lehet, de a lányunokám. Ő is nevezett be erre a játékra. Persze ma már ez egy nagyon költséges sport. A régi autóm most is üzemképes – most éppen budapesti gazdája van – de nincs rá lehetőségünk, hogy visszavásároljuk. Ezért elhatároztam, hogy építek neki egy ugyanolyan autót, mint az enyém volt. A donor már megvan, és mivel az autószerelés a szakmám és egyben a másik szerelmem is, így még élvezem is a dolgot.