Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a 2020 utáni, vonóhorog nélkül rendelt autójukhoz a későbbiek során nem fognak tudni felszereltetni utólagosan vonóhorgot. De még mielőtt konspirálni kezdene valaki: nem az autógyártók tehetnek róla. De akkor ki? Joggal merül fel a kérdés, de a választ erre csak egy kicsit hosszabban tudjuk megadni.

2020 volt az első olyan év, amikor az autógyártóknak a nagyon szigorú, 95 g/km-es CO2 kibocsátási átlagot flottaszinten teljesíteniük kellett. Ezt a korábbiaktól eltérően a WLTP norma szerint számolják, amely bár kevesen tudják, de komoly változásokat jelent az autók forgalomba helyezése után is. Ugyanis az eddigiektől eltérően, a mérések nem laboratóriumi körülmények között történnek, hanem az úgynevezett RDE (Real Drive Emissions) eljárás szerint. Ennek alapján minden motor- és karosszériavariánst különböző, előre meghatározott körülmények között tesztelnek és mérnek.

Sőt, minden olyan felszereltséggel is külön-külön, amelyik befolyásolhatja a fogyasztást. Az összesített elszámolásban pedig aszerint számolják el a CO2 kibocsátást, amennyit a gyár valójában eladott az adott modellből, méghozzá a konkrét felszereltséggel, és az annak megfelelő kibocsátással.

És most kanyarodjunk vissza a cikk elejéhez. Hiszen ha valami, akkor a vontatás, vagyis az ezzel járó plusz tömeg növeli a fogyasztást, és ezáltal a CO2 kibocsátást is. Nem is kis mértékben. A gond akkor van, amikor az adott modell a gyár kapuját úgy hagyja el, hogy ez az opció nem szerepel a felszereltséglistáján (a tulajdonos nem rendelte meg hozzá), és ezáltal az összesített CO2 átlagba is jóval kisebb értékkel kerül be majd be ez az autó. Ha egy ilyen modellre a tulajdonos utólag szereltetne vonóhorgot, akkor ez az érték nem a valóságot tükrözné a későbbiekben, és adott esetben a gyártóknak is lehetőséget adna a szabályozás kijátszására.

Tehát az utólagos vonóhorog felszerelésének a legtöbb esetben nem technikai akadálya van. Sőt, a legtöbb gond abból adódik, hogy az ilyesmivel foglalkozó műhelyek gond nélkül felszerelik azt, majd a vizsgán kiderül, hogy az adott modell nem vizsgáztatható le vele. Így a tulajdonos ott áll megfürödve, hiszen van egy vonóhorga, amit nem tud mire használni, sőt! Le kell szerelni autójáról, ami szintén plusz költséget jelent.

De akkor mit tudunk tenni, ha vonóhorgot szeretnénk? 

Utólag nem sok mindent, előre kell gondolkodnunk. A legegyszerűbb, ha megrendeljük új autónkhoz a gyári vonóhorgot, hiszen szinte minden ŠKODA modell – ez alól a FABIA kivétel – behajtható, elektromos kioldású vonóhoroggal érkezik ilyenkor, ami használaton kívül megbújik a lökhárító alatt. Sőt, a rendelhető vontatás asszisztens még könnyebbé teszi a manőverezést vonatatáskor, és ez utóbbi csak gyári vonóhorghoz rendelhető. Ha ezt mégsem szeretnénk és ragaszkodunk az utólagos felszereléshez, akkor a gyári előkészítését mindenképpen meg kell rendelnünk. Ennek hiányában később nem fogjuk tudni levizsgáztatni vonóhoroggal az autónkat. Ezt az opciót akkor is érdemes megrendelnünk, ha mi magunknak nem akarunk ilyesmit az autónkra szereltetni, hiszen amikor majd évek múlva el akarjuk adni azt, ez az extra előnyt jelenhet az értékesítés során.