„Elektromos autóval a tengerhez? Olyan messze? Hiszen az egy mosógép, amit állandóan tölteni kell! Sosem fogtok odaérni! Bátor vagy!” Ilyen, és ehhez hasonló mondatok hangzottak el ismerősök szájából, amikor megtudták, hogy egy ENYAQ iV 80 lesz az az autó, amely idén családi nyaralásunk helyszínére, Opatijába repít minket. De valóban repített? 2021-ben mekkora szívást jelent, illetve jelent-e egyáltalán két kamasszal és egy elektromos autóval a tengerhez utazni?

Elöljáróban el kell mondanom, hogy nem vagyok villanyautó szűz, napi szinten több, mint egy éve használunk egy CITIGOe iV-t a mindennapokban, és az elektromos autózás mindkét odalával, tehát az előnyeivel és a kompromisszumaival is tisztában vagyok. Azt is hozzá kell tennem rögtön, hogy pont ebből kifolyólag elvakult sem vagyok, sőt van benzines is a háznál.

Amikor várható módon megérkeztek az ismerősöktől a fenti megjegyzések elhatároztam, hogy az utat nem fogom túltervezni, az ENYAQ iV-t pedig az út során úgy fogjuk használni, mint egy hagyományos autót. Egy kivétellel: autópályán nem fogunk 130 fölé menni, inkább 120 körül lövöm majd be az utazót. Ennek az volt az oka, hogy napi szinten használok villanyautót, és pontosan tudom, hogy a plusz 10 km/h-s sebesség időben nem sokat hoz, fogyasztásban viszont sokat visz. Ez egyébként egy benzinesnél is így van, de ezzel a többség nem foglalkozik. Persze most, hogy 500 forint felett van egy liter benzin, talán mégis.

Az előkészületek

Az alapvetésem az volt, hogy amikor 100 km alá esik a hatótáv, akkor keresek egy töltőt az autópálya mellett, és kiállunk tölteni. Mivel az ENYAQ iV 80-as verziója autópályán 400 kilométer körül tud megtenni, az ABRP applikációban előzetesen kiválasztottam Varasdin után egy Elen – a horvát töltőhálózat – villámtöltőt. Az út során ez volt a legnagyobb hiba, de erről majd később. Mivel – mint említettem nem ismeretlen a villanyautózás számomra – a fontosabb applikációk már mind a telefonomon voltak, így ezzel előzetesen nem kellett foglalkoznom. Indulás előtti napon teljesen feltöltöttem az ENYAQ iV-t 100%-ra, másnap reggel félnyolc körül pedig elindultunk. Egy elektromos autóval a tengerhez. Wow. 

Milyen applikációkra van szükséged?

Ha már régóta elektromos autód van, akkor nem ezek nem jelentenek számodra újdonságot, ugord át ezt a részt nyugodtan. Ha még új vagy a témában, akkor ez a rész neked szól!

Elen

A horvát töltőhálózat használatához szükséges alkalmazás. Angol nyelven is kommunikál, így nem okoz nehézséget a használata. Ha tervezed, hogy elektromos autóval mész a tengerhez, ez elengedhetetlen applikáció.

MOL Plugee

A hazai olajvállat elektromos töltőihez használatos alkalmazás, amelyet a Horvátországban lévő Plugee töltőkkel is használhatsz.

Plugshare

Ez egy közösségi alkalmazás, amelyben a legfrissebb információkat találod meg a telepített töltőkről. Kötelező darab.

ABRP

Egy útvonaltervező alkalmazás, amely már az ingyenes változatában is remekül használható. Számos paraméter beállítása után megtervezi neked a pontos útvonalat, töltési helyekkel. A fizetős változatban Apple Carplay támogatás is van.

Ionity

Villámtöltő hálózat, amely nem a legolcsóbb, cserébe Európában számos autópálya mellett megtalálható, és megbízhatóan működik. 

Irány Opatija

A városon – Újpestről indulva – közel 40 percbe került átküzdeni magunkat. Utána az autópályán a Balatonig elég sűrű forgalom volt, így gyakran kellett a 130-as tempót választani, ha tartani akartuk a forgalom ritmusát. A klíma 22 fokra volt állítva, kint 19 fok körül volt szinte az egész magyar szakaszon. Az első megálló Zalakomárnál volt, az utolsó magyar benzinkútnál, ami történetes egy INA kút, de a MOL Plugee töltője van telepítve. Itt nem tölteni álltunk meg, csupán technikai szünetet tartottunk – milyen szép kifejezés a folyóügyek intézésére – és ha már ott volt a töltő, az 50 kW-os CCS töltőfejét rá is akasztottam az ENYAQ iV megfelelő nyílására. Ez a megálló összesen 12 percet vett igénybe, és már mentünk is tovább. Ezalatt 8,9 kWh került az akkumulátorba, ami 1244 forintot kóstált. (Itt egyébként 44-ről 55 százalékra töltöttünk ezzel.)

Ezután a határon töltöttünk – na nem autót, hanem – közel 45 percet a sorban, amit hétfői nap révén kicsit furcsáltunk, de mivel a Trafic Jam funkció tökéletesen működött, így annyire az idegeket nem tépázta meg a várakozás, bár jól sem esett. A határ után a fogalom jóval kisebb lett, és mivel a horvát autópályákon ünnep, ha nincs sebességkorlátozás, viszont elég vaskos büntetéseket osztanak a rendőrök a legkisebb sebességtúllépés esetén is, így a sebességünk gyakrabban volt a 100 km/h-hoz közel, mint a százhúszhoz. Az autópálya díjfizetőkapuját szinte röpténkben hagytuk hátra, köszönhetően az ENC nevű díjfizető kütyünek. Ez később is jól jött.

Az első töltés miatti megállásra Ljubescica mellett került sor. Azért itt, mert előzetesen egyetlen töltéssel kalkuláltam, és az Elen applikáció itt jelzett villámtöltőt, ami 178 kW-al tud tölteni. Ezt az ENYAQ iV 80 nem tudja maradéktalanul kihasználni, mert csak 125 kW-ot tud legfeljebb fogadni. (Megj.: a 80X már 175 kW-al is tud tölteni, ami még rövidebb töltési időt jelent.) A terv az volt, hogy itt 80% fölé töltöm, és már nem is állunk meg a célig. Sajnos valamiért nem működött a dolog, így rövid szerencsétlenkedés után az 50 kW-os CCS gyorstöltés mellett döntöttem. Ezzel ugyan borult a terv, de a technikai és ebédszünet, valamint az ezek alatt eltelt 40 perc után 65% százalékra töltött autóval indultunk tovább. Később, már itthon olvastam utána, hogy a villámtöltő is megy, de gyorstöltőtől eltérően egy bankkártyával kell indítani az oszlopon, attól függetlenül, hogy nem terhel semmilyen összeget rá.

Az út további része eseménytelenül telt, leszámítva, hogy Zágráb előtt a Waze már levitt minket az autópályáról, és csak jóval Zágráb után vezetett vissza rá. Ennek a szokásos Zárgáb környéki dugó volt az oka, időben viszont jelentős, közel 50 perces késést okozott. Mivel az előzetes tervek szerint nem volt villámtöltés, így a Plugshare applikációban még az ebéd közben rákerestem a következő töltési lehetőségre, ami szerencsére pont egybeesett a családi utak során mindig megállóként érintett Ravna Gora melletti Marché étteremmel. Az itt lévő MOL Plugee villámtöltőhöz már csupán 61 kilométeres hatótávval érkeztünk, mivel a Karlovac utáni hegyi szakaszok azért ették rendesen a hatótávot. Ez a töltő egyébként az itthon is használt Plugee alkalmazással használható, és 161 kW-ot tud leadni. Itt hamarabb végeztünk a töltéssel, mint egyéb dolgainkkal, mivel 18-ról 70 százalékra 24 perc alatt töltött fel az ENYAQ iV. Ez 39,38 kWh-t jelent, összeg szerűen pedig 118,14 HRK-t. Ez kb. 5560 forintot jelent.

Innen a szálloda már csak egy órányira volt, végül a teljes utat, ami 539 kilométert jelentett, 7 óra 52 perc alatt tettük meg. Az átlagsebességünk 69 km/h volt, és az ENYAQ iV 80 18.6 kWh-t fogyasztott 100 kilométeren. A teljes utazási időből kb. 1,5 órát vitt el a határon történő várakozás és a dugó Zágráb környékén. Kimondottan töltés miatt egyszer terveztünk megállni, amiből ugyan végül kettő lett, de mivel akkor is volt egyéb „programunk”, így azok sem voltak fájdalmasak. A két töltésre picivel több, mint egy óra ment el. Ebből is látszik, hogy a forgalom kiszámíthatatlansága sokkal nagyobb gond, mint a töltés.

Az ENYAQ iV egyébként utazóautóként is zseniális. Rengeteg a pakolóhely benne, az USB csatlakozók kellő mennyiségben kerültek bele – ez két kamasszal kulcsfontosságú – az pedig fel sem merült, hogy a csomagtér kicsi lenne. Mindezek mellett sokkal csendesebb, mint egy átlagos hagyományos autó, és az autópályán is sokkal könnyebb előzni, gyorsítani vele, hiszen a hatalmas nyomaték azonnal lábnál van szükség esetén. 

Opatija egyébként varázslatos hely, nem véletlenül volt a monarchia idején felkapott üdülőhelyként és Ferenc József téli pihenőhelyeként is szolgált. Töltés szempontjából semmi bonyodalom nem volt, egyszerűen a szálloda által biztosított ingyenes töltőhelyen feltöltöttem 100%-ra az ENYAQ iV-t.

Hazaút

Vissza néhány nappal később kicsivel 11 óra előtt indultunk, és sokkal kisebb volt a forgalom. Ezúttal is az volt a terv, hogy egyetlen töltéssel letudjuk az utat, ami ezalkalommal minden gond nélkül sikerült is. Tölteni egyetlen egyszer álltunk meg már a magyar M7 mellett lévő Ionity villámtöltőjén, Balatonkeresztúrnál. Ide 15%-os töltöttséggel értünk és 30 percet töltöttünk el amíg 76%-ra töltött az ENYAQ iV, de mivel itt is ebédeltünk, így ez az idő sem csupán a töltésre ment el. Idehaza az Ionity töltői ingyenesek – erre több magyarázat létezik, de a lényeg, hogy nem kell értük fizetni – így a hazavezető úton üzemanyagköltség nem merült fel. A teljes utat végül 5 óra 44 perc alatt tettük meg, 91 km/h-s átlagsebességgel, és 19.6 kWh-s fogyasztással úgy, hogy az út 2/3 részén esett az eső, ami nem igazán barátja a villanyautózásnak.

Költségek

Ez az a pont, ahol nem tudok teljesen reális képet festeni, hiszen az Elen töltőhálózat idén nyáron még ingyenes, de jövőre már biztosan fizetős lesz. Az Ionity idehaza érkezésünkkor még ingyenes volt, azóta újra fizetős lett. Az ára nem olcsó, de a gyorsaságot meg kell fizetni. 1 kWh 280 forintba kerül. Ha fizetni kellett volna, akkor kb. 13000 forint lett volna a töltésünk. Nekünk azonban igyenes volta miatt még nem jelentett költséget, így ez az út 6804 forintba került, ami benzines vagy dízel autóval ennek a többszöröse lett volna.

Tanulság

A helyzet az 2021 nyarán, hogy elektromos autóval, főleg ha az egy nagyobb akkumulátorral és gyorstöltési lehetőséggel van felszerelve, a horvát tengerpartra indulni nem kíván hatalmas kompromisszumot az utazóktól. A töltőknél sehol nem kellett várni, és mindegyik működött is. Így a cím így hangzik helyesen: elektromos autóval a tengerhez menni nem kell félnetek, jó lesz!