Hogyan védik ősidők óta az emberek a tulajdonukat a lopás ellen? Zárakkal. Megtalálhatók mindenhol, ahol valamilyen értéket védeni akarunk. És mivel az egyik nagy értékű tulajdonunk az autónk, természetes, hogy itt sem maradhatnak el. Azonban ahogyan a mai modern autók szinte minden porcikája, így a zárak sem kerülhették el a fejlődést. Milyen volt ez az út és merre tart? Hogyan jutottunk el a klasszikus, régi záraktól a mai kulcs nélküli rendszerekig?

Aki régebb óta vezet, még emlékszik a klasszikus módszerre, amikor nem csupán az indításhoz kellett a kulcsot a kormány mellett a helyére illeszteni, de az ajtóban is a bejutáshoz. Ez persze rengeteg problémával járt, főleg télen, amikor a zárbetét a lecsurgó víztől befagyott. Ilyen esetre persze mindenkinek megvolt a saját praktikája: a kulcs kézben melengetése, esetleg öngyújtóval felforrósítva, és az igazán profiknak volt jégoldó spray az autóstáskájukban. 

Amikor megjelentek a távirányítós rendszerek, irigykedve néztük a baráti körben, amikor megnyomva a távirányítója gombját, egyet pittyentve kinyitja autóját. (Ki ne emlékezne még az utcán az állandó pittyenésekre?) Ezek a rendszerek kezdetben két gombbal, külön nyitás és zárás, később már egy gombbal működtek. Megjelentek a bicskás autókulcsok, ami ebben az esetben azt jelentette, hogy a kulcs tolla nem szúrta ki többet a nadrágzsebeket, hiszen a műanyag házba lehetett hajtani azt. Az igazán nagy ugrás az volt, amikor az első kulcs nélküli rendszer bemutatkozott. Ennél már sem a nyitáshoz, sem az indításhoz nem kellett elővenni az autókulcsunkat. A nyitás kilincs megérintésével automatikusan történt, indítani pedig egy gomb megnyomásával tudtunk. De a fejlődés itt sem állt meg.

„Ami nem változott a kulcsoknál, az a profilkontúrral maratott toll rész, amely készenléti tartalékként kerül a kulcsmodulba, ha a kulcs vagy az autó akkumulátora lemerül, és az autót nem lehet távolról kinyitni. Bár kívülről már nem látható, de minden ŠKODA-ban van egy klasszikus mechanikus zárhenger is a vezető oldali ajtóban” – mondja Petr Jirásko az ajtók mechanikájának fejlesztési osztályáról, hozzátéve, hogy nincs messze az az idő, amikor még a vészhelyzeti nyitást is tisztán elektromos úton oldják meg.

Nyugodtan kijelenthetjük tehát, megkongatták már a vészharangot a fizikai kulcsokért. Ez azért is nagy előrelépés, mert bár tökéletes biztonság nincs, az elektronikus zárási és indítási megoldások nagyobb biztonságot jelentenek a fizikai záraknál.

Emlékszel erre?

Akiknek jó az emlékezetük, azoknak biztosan megvan az első generációs ŠKODA OCTAVIA kulcsának egy praktikus funkciója. Ez egy kis „elemlámpa” volt, amely egy gomb megnyomásakor fényével segített megtalálni a sötétben kulcslyukat. A ŠKODA kulcsok történetében még egy igazi érdekesség található: az első generációs SUPERB vásárlói egy normál kulcsot és egy műanyagból készült vészkulcsot is kaphattak. „Ez a kulcs teljesen vízálló volt, és egyszerre tudta kinyitni az autót és beindítani a motort. A vásárlók annyira megszerették, hogy ez lett végül az egyik állandó pótkulcs. Tetszett nekik, és praktikus volt, mondjuk nyáron, amikor az ember fürdőnadrágban volt” – mondja Petr Jirásko.

Ennek ellenére a gépjárműgyártók által közölt, és a szabványos ciklusban megfigyelt üzemanyag-fogyasztási és hatótávolsági adatok eltérnek a gyakorlatban elért adatoktól. „Az eltérések okai alapvetően négy kategóriába sorolhatók. Az első az autó fizikája, azaz az aerodinamika, a súly, a gördülési ellenállás; a második a környezeti feltételek, azaz az időjárás és a külső hőmérséklet; fontos a vezető vezetési stílusa is, és természetesen az útprofil, amely a gyakorlatban gyakran sokkal változatosabb lehet, mint a tesztpályán” – mondja Jan Beneš, aki a ŠKODA ügyféltesztciklusokra szakosodott szakembere. „Általánosságban elmondható, hogy az egyenletes, előrelátó, dinamikus gyorsítás nélküli vezetés meleg időben, szélcsendben és sík úton, terheletlen autóval alacsonyabb üzemanyag-fogyasztást és nagyobb hatótávolságot eredményez” – mondja Jan Beneš.

Ahová tartunk, ott nincs szükségünk kulcsokra

A modern kulcs nélküli rendszerek egyre inkább átveszik az uralmat az modellnél. A ŠKODA modellekben ma már két generáció létezik belőlük.

„A régebbieknél a kommunikáció a következőképpen működik: a vezető a kulccsal megközelíti az autót, majd jellemzően a kilincs megérintésével vagy a csomagtérkioldó gomb megnyomásával kinyitja az autót. A kilincsben lévő érzékelő kérést küld a vezérlőegységnek, amely utasítja az antennákat, hogy keressék meg a kulcsot az autó környezetében. Ezek az antennák szándékosan nem rendelkeznek nagy hatótávolsággal, és ezért a két első ajtóban vannak elhelyezve. Ha a kulcs a hatótávolságukon belül van, az antennák fogják annak jelét, és megerősítő választ küldenek a műszerfalban lévő vezérlőegységnek. Az pedig kinyitja az autót” – mondja Zdeněk Říha, a karosszériaelektronikai osztály munkatársa.

De mi a helyzet, ha lemerül az elem a kulcsban?

Pánikra sem ok, hiszen a tervezők erre is gondoltak természetesen. Ekkor csak kell csúsztatnia a pótkulcsot a kulcs házából, és azzal mechanikusan kell kinyitni a vezető oldali ajtót. És hogy miként indítjuk be a motort? Mindezt az autó kézikönyve pontosan leírja. A régebbi kulcs nélküli rendszerekben a kulcsot a motorindító gomb mellé kell tartani; az újabb autókban ez a hely a pohártartóban van. A kulcsot az indukció segítségével ellenőrzi az autó, hogy a megfelelő-e, és már indul is a motor. A kulcsnak ehhez nincs szüksége áramra, így a motor akkor is beindulhat, ha a kulcsban lévő elem teljesen lemerült.

A kulcs nélküli nyitás újabb generációi – amelyeket most a negyedik generációs ŠKODA OCTAVIA és ENYAQ iV modellekben használnak – automatikus feloldási funkciót is kínálnak. Ha a funkció aktiválva van, és a kulcs körülbelül egy méteren belülre kerül az autóhoz, az ajtó kinyílik. A rendszer aktívan pásztázza a környezetét – az antennák ciklikusan jelet küldenek, és amint a „megfelelő” kulcsot észleli, kommunikál kezd a kulccsal, és az autó kinyílik, vagy – ha be van állítva – bekapcsol az „üdvözlő” fény.

Amint a vezető a beül járműbe, és be akarja indítani a motort, a kulcs meglétét a rendszerek imsét ellenőrzik. „A hagyományos modellek esetben az indítás a start/stop gomb megnyomásával történik. Az ENYAQ iV már rendelkezik ennek a rendszernek egy újabb változatával, amely kiküszöböli a gomb megnyomásának szükségességét. Az indítási jelet ebben az esetben a menetirány választó D állásba történő elmozdítása adja meg. De emellett több feltételnek is teljesülnie kell: a vezetőülésnek foglaltnak kell lennie, a vezető biztonsági övének becsatolva kell lennie, és természetesen a fékpedálra is rá kell lépnünk. Hasonlóképpen nem kell kikapcsolni az autót – a biztonsági öv kicsatolása és a sebességváltó kar P állásba történő elmozdítása kapcsolja le a motort. Egyelőre azonban az autó nem zárja be magát, ha kiszállunk és a kulcs nálunk, majd eltávolodunk az autótól. Ezt a funkciót most teszteljük, és a jövőben tervezzük bevezetését” – teszi hozzá Říha.

Önindítás és önkioldás – ez ma már nem önámítás

A csomagtartó nyitása is teljesen megváltozott a kulcs nélküli rendszereknek köszönhetően. Ha lábunkat a hátsó lökhárító alá tartjuk, egy érzékelő észleli a kérést, és ellenőrzést kér központi modultól, hogy a kulcs nálunk van-e. Ha igen, akkor a csomagtartó ezután magától kiold és kinyílik. Ez a virtuális pedál funkció.

Ha már a jövőről beszélünk, a tervek szerint a autónkat mobiltelefonunkkal vagy akár okosóránkkal is nyithatjuk majd UWB, Bluetooth és NFC technológián keresztül. Ez a következő néhány évben valósággá válhat. A kissé távolabbi jövő trendje a mindenféle antennákkal ellátott autók. Természetesen ez is a connectivity-ről fog szólni, ezúttal a környező infrastruktúrával, más autókkal, és a közlekedés többi résztvevőjével való kommunikáció érdekében. Az autonóm korszak már úton van, és ezek a technológiák szükségesek lesznek ahhoz, hogy elérjük és túl is léphessünk a négyes szintű autonóm vezetésen.

Az UWB-doboz véd a jellopás ellen

A kulcs nélküli indító rendszerek új generációja egy zseniális biztonsági funkciót kínál: védelmet az úgynevezett „jellopás” ellen. A mai napig időnként találkozunk olyan hírekkel, amelyek szerint tolvajok úgy próbálnak ellopni egy parkoló autót, hogy felerősítik (vagy „meghosszabbítják”) az autó kinyitásához szükséges kulcs jelét. Az új OCTAVIA és az elektromos ENYAQ iV modellek már fel vannak szerelve egy úgynevezett UWB-dobozzal, amely megakadályozza ezt. Az UWB az Ultra Wide Band rövidítése, és az eszköz a jelek válaszidejének ellenőrzésén alapul. A jel fénysebességgel halad, ezért az UWB-doboz jelet küld a kulcsnak, és várja a választ, amelynek egy bizonyos időn belül kell megérkeznie. Ha a jel válaszideje meghosszabbodik a rendszer nem nyitja ki az autót.

Négyévaszkos ajtók

Bár a zárrendszerek az évek során gyökeresen átalakultak, az ajtómechanikák alapelve lényegében ugyanaz maradt, mint korábban. Ha valami alapvetően megváltozott, akkor az az, hogy a mai ajtók egésze hogyan áll ellen az időjárásnak. Mintegy negyven évvel ezelőtt nem voltak ritkák a befagyott zárhengerek és az ebből fakadó bonyodalmak, vagy az oldalsó ablakok becsukásának nehézségei – a víz mindenhová eljutott, és semmi sem tudta megakadályozni a befagyást.

Az 1990-es évek második fele azonban változásokat hozott, mivel egyre nagyobb erőfeszítéseket tettek a robusztus és időjárásálló ajtók gyártására, valamint annak biztosítására, hogy a  zárrendszer minden körülmények között működjön. „Ma garantálni tudjuk, hogy a ŠKODA modellek mindenféle időjárási körülmények között nyithatóak maradnak. A modern ŠKODA modellek ajtajainak természetesen még mindig megvannak a nedves és száraz részei, de az ajtók kialakítása és a mechanikák terén hatalmas előrelépés történt. A fő különbség az, hogy sokkal kevésbb víz jut be még az ajtók nedves részéibe is, mint korábban, és távol tartjuk azt a kritikus területektől. Az ajtózárakat és a működtetésükhöz szükséges bowdeneket úgy terveztük, hogy a víz és az alacsony hőmérséklet ne befolyásolja a működésüket” – magyarázza Simon Jeníček, az ajtók és a hátsó fedélmechanizmusok fejlesztési osztályának munkatársa.