fbpx

Powerpass-al

Amszterdamba

A Powerpass egy olyan megoldás az elektromos Škoda modellek tulajdonosainak, mellyel szabadon tölthetnek több, 350.000 töltőállomáson szerte Európában. Mi egy Amszterdami úton tettük a szolgáltatást próbára.

Irány Amszterdam. De miért nem repülővel?

Kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Főleg, ha Amszterdamban jár egyetemre. Amszterdam ugyanis a Brexit óta különösen népszerű lett az európai továbbtanulók között, így gyakorlatilag kitehetnék a megtelt táblát. Mindez lakhatási válságot okoz, tehát megfizethető áron szinte lehetetlen lakást bérelni. Így aztán amikor végre sikerül az anyagi lehetőségeket felülről súroló lakást szerezni, nincs apelláta: menni kell. A repülőjegy egyébként előre tervezve is nagyot drágult, de ad-hoc jelleggel megfizethetetlen. Ráadásul ott még valamilyen járművet is bérelni kellene, hogy a kék-sárga áruházból a bútorokat, a raktárból pedig a személyes holmikat odaköltöztessük. Marad az autó, és mivel ez remek lehetőség volt kipróbálni az Ionity hálózatot a Powerpass kártyával, ez az autó egy ENYAQ iV 80-as lett.

Korábbi cikkeink

Hosszabb útra csak tervezve

Nem ez volt az első nagyobb utazás tisztán elektromos autóval, már rutinból indítottam el a telefonon a PlugShare és az ABRP alkalmazást. A legnépszerűbb útvonaltervező indulási napszaktól függően 18 és 19 óra közé saccolta az út időtartamát, míg elektromos autókra szakosodott társai picivel több, mint 20 órára. Ez nem vállalhatatlan különbség, és mint utóbb kiderült, ebből még faragni is lehetett.

Kifelé 10 töltéssel tervezett az ABRP, egyiket sem hosszabban, mint 15-25 perc. Ahhoz, hogy a legkedvezőbb, 129 forintos kWh-s ultragyors töltési tarifát élvezzük az Ionity hálózatán, a Powerpass kártyához a legmagasabb előfizetéses csomagot kell választani, ami 4790 forint havonta. 100%-os töltöttséggel indultunk, és az első megállót Ausztriában tervezte az applikáció Göttlesbrunnál. Itt volt a töltési premier és bár a történet szempontjából jól hangzana, ha valamilyen galibába futottunk volna bele, de semmi ilyesmi nem történt. Az autó azonnal kommunikált a töltővel, a kártya érintése után indult a töltés, és 20-25 másodperc után már 124 kWh-val suhantak az elektronok az akkumulátorba. Itt hosszabban (kb. 30 perc) időztünk a shopban, mint amennyi idő alatt a töltés elérte a célul kitűzött 80%-ot. És ez a gondtalanság minden töltésnél megismétlődött.

Fontos megjegyezni, az úthoz használt ENYAQ iV 80 még nem az új ME3-as szoftverrel futott. Azzal ugyanis nem kell Powerpass kártyát érinteni vagy alkalmazást indítani, Ionity oszlopon elég csak a töltőfejet csatlakoztatni és már indul is a töltés.

Miért az Ionity-ra esett a választás?

Fontos megjegyezni, hogy biztosra akartam menni. Az osztrák és német autópályák töltőellátottsága kifejezetten jónak mondható. Érdemes megjegyezni, hogy mára eljutottunk oda, hogy az ember nem az autópályák melletti töltőállomások hiányára, hanem a gyenge mobillefedettségre panaszkodhat. Főleg Németországban. Viszont mivel a cél Hollandia volt, így inkább a picivel több töltést és az ezzel járó hosszabb menetidőt választottam, mint az éjszaka közepén ismeretlen parkolókban a töltőoszlop vadászatot. Az Ionity ugyanis csak ultragyorstöltőket üzemeltet állomásonként 4-5 darabot, és azokat is jól kiépített, minimum benzinkút, de általánosabban valamilyen gyorsétterem társaságában.

Ez a kávé-kaja-mosdó szentháromság szempontjából verhetetlen. A Hollandiába vezető úton ez 250-300 km közötti etapokat jelentett 130-140 km közötti sebességgel. És igen, tudom. Most jönnek a fotelkommentelők és közlik, hogy ők pedig 1000 kilométer alatt meg sem állnak, az Amszterdamig vezető 1500 kilométeres úton is maximum egyszer, mert tankolni kell. Az egyebet kipislogják, inni-enni meg egyébként is napfényt szoktak. Jelentem ez egy hatalmas bornírtság. Az egy dolog, hogy balesetveszélyes, de egészségtelen is. A lényeg, hogy mi nem ilyenek vagyunk, és töltés hiányában is megállnánk 2,5-3 óránként pihenni kicsit.

Emberkísérlet Frankfurt és Köln között

Az útnak ezen részét nem így terveztük, és utólag igazából kihagynánk. Ugyanis éjfél előtt fél órával megpillantottuk magunk előtt a baljós előjelet, az elakadásjelzővel kombinált féklámpák hosszú sorát, majd kis idő múlva meg is álltuk. Pontosabban be. És egy kigyulladt kamionnak köszönhetően így is maradtunk egészen negyed hatig. De nem. Nem fagytunk meg, pedig nem volt különösebben meleg éjszaka – csak 8-9 fok – és nem, nem ragadtunk az autópályán sem lemerült akkumulátorral. Ellenben kellemes 21 fokban, fűtött ülésekben szenderegtük végig a majd hat óra veszteglést, és a hatótávból is alig vesztettünk. Tehát nyugodtan kijelenthetjük a Facebookon terjedő hoaxra, hogy „Busted!”

Ezután a szakadó esőt leszámítva eseménytelen út volt egészen Amszterdamig, ahová összesen 9 töltéssel érkeztük, ezek időtartam összesen 2 óra volt.

Amszterdamban autózni? Felejtsd el!

Ha finoman akarunk fogalmazni, akkor Amszterdam nem autóbarát város. Ennek több oka is van, és csak az egyik az, hogy rendkívül szűk. A sok csatorna miatt a házaknak sincs elég hely, logikus, hogy azt a keveset sem parkoló autóknak szánják. Így a parkolás nem csupán szinte lehetetlen, de pokoli drága is. És gyakorlatilag éjjel-nappal fizetni kell érte, még hétvégén is.

A másik ok, az a kerékpárok száma. Javaslom, hogy aki az itthoni biciklisek közlekedési kultúrájára panaszkodik, menjen el egy pár napos tanulmányútra Amszterdamba. Garantálom, hogy akár autós, akár többnyire gyalogos az illető, esténként elalvás előtt sírva fogja visszakívánni a budapesti utcákat.

Powerpassal tölteni Amszterdamban

A város töltési lehetőség szempontjából jól áll, és a Powerpass appnak és kártyának köszönhetően nincs szükség külön applikációt letölteni. Csak el kell indítani az alkalmazást, vagy ahol lehetőség van NFC-s indításra, az oszlophoz érinteni a kártyát. A sima AC töltés jellemzően 0,35 eurócent környékén van így, ami olcsóbb, mintha a helyi szolgáltató appjával töltenénk.

Visszafelé már nem hagyatkoztunk az e-autós útvonaltervezőkre, és így 7 töltéssel és 18 óra alatt értünk haza, amelyben volt egy 1,5 órás alvás is.

Mennyi az annyi?

Megérte? Ha csak a szerzett tapasztalatokat nézném, akkor is azt mondanám, hogy igen. De mit mondanak a számok? A Shell útvonaltervezője, amellyel pontosan be tudjuk állítani az autó típusát és motorizáltságát, erre a 3000 kilométeres útra egy Škoda Karoq 1.5 TSI DSG-nek 620 eurós üzemanyagköltséget számolt. Ez akkoriban a 425 forintos árfolyammal számolva 263.500 forintos költség lett volna. Az ENYAQ iV 80 úgy, hogy kifelé a plafonig volt pakolva, 130-140 km/h közötti sebességgel haladtunk, a 3000 kilométeres út felében szakadó eső és 8-12 fok volt, szóval nehezített (autó)pályán az átlagfogyasztása 19,9 kWh lett. A töltések költsége 242 euró, vagyis 102.853 forint volt, végig ultragyorstöltőket használva. Ez pedig szemmel is jól látható különbség.

Előző

Következő

Hozzászólás írása

Pin It on Pinterest

Tetszett?

Oszd meg másokkal is!