Hihetetlen, de 70 évvel az első regisztrációja után is napi használatban van egy Škoda 1200-as. Méghozzá ott, ahol a legkevésbé gondolnánk: Finnországban.

És ha azt hinnéd, hogy valamelyik múzeum használja az autót, nos tévedsz. A tulajdonosa egy negyvenes éveiben járó férfi, aki 18 éves kora óta szereti és hajtja a Škodákat. „A legelső autóm egy Škoda 120 GLS volt, amit a nagyapámtól örököltem. Ő újonnan vette az autót anno” – árulta el Lasse Sivunen. És azóta sincs megállás, hiszen azóta körülbelül ötven Škodája volt! „Egyszerű autók, így nem nehéz őket karbantartani és javítani” – magyarázza a fő okot, amiért lett a régi Škoda modellek szerelmese.

És bár a legtöbb Škodáját idővel eladta, azért masszív méretű járműparkkal rendelkezik, amelyből több, mint 10 darab továbbra is Mladá Boleslavban készült modell. Ugyan rajong a klasszikus modellekért, azért érthető okokból van egy első generációs Octavia RS is a garázsában. Lasse ideje nagy részét mégis a 1953-as Škoda 1200 volánja mögött tölti. A hetvenéves szedánt használja járós autónak, és szinte minden nap vezeti! De ha azt hinnénk, hogy egy tökéletesre restaurált és csillógó-villógó veteránnal van dolgunk, akkor a már fotók alapján is nagyot fogunk csalódni. A zöld karosszéria igazán jellegzetes patinával büszkélkedhet. Műszaki szempontból viszont a szedán teljesen rendben van. „Az 1953-as verzió nagyon ritka Finnországban. Szinte biztos vagyok benne, hogy az én darabom az egyetlen mozgatható darab itt” – összegzi.

A Škoda 1200 fontos helyet foglal el a Mladá Boleslav autógyártó cég történetében, hiszen ez volt a márka első teljesen fém karosszériás modellje. Az első sorozatgyártású Škoda 1200 1952. július 11-én gördült le a gyártósorról. Az 1200-as érkezése előtt a Škoda modellek teherhordó favázat használtak, amelyre szögekkel rögzítették a kézzel kalapált fémlemez alkatrészeket.

A Škoda 1200 merev és egyben viszonylag könnyű karosszériája hozzájárult a passzív biztonság szintjének növeléséhez, emellett nagyobb teret biztosított az utasoknak és a csomagoknak is. Emellett az elsők között optimalizálták formáját a szélcsatornában.

Az autót Lasse 2018-ban fedezte fel a Facebookon, és mivel nagyapja pont egy ilyen modellel taxizott az 50-es években, úgy gondolta, megpróbálja megszerezni. Lasse még egy képet is talált nagyapja Škodájáról a családi fotóarchívumban. „Apám mesélte, hogyan vitte a nagypapa az utasokat a Škoda 1200-assal. Állítólag volt, hogy 9 embert szállított egyszerre abban az autóban. Pedig akkoriban Finnországban csak kanyargós kavicsos utak voltak” – meséli lelkesen. „Egy nap azonban a hajtórúd kikönyökölt a motorblokk oldalán, és ez megpecsételte a sorsát” – teszi hozzá.

A családi emlékek és a nosztalgia volt a fő oka annak, hogy Lasse és bátyja, Tommi elmentek megnézni a példányt a Facebookról, annak ellenére, hogy nem álltak rendelkezésre fényképek vagy részletes információk. A helyszínen fedezték fel, hogy két eladó autó is van – az egyik 1952-es, a másik egy évvel fiatalabb. Lasse több hét gondolkodás után megvásárolta mindkét darabot.

Az rögtön látszott, hogy egyik autót sem vezették évek óta, és részben szét is szedték őket. Az 1953-as zöld autó összességében sokkal jobb állapotban volt, ezért az új tulajdonos úgy döntött, fokozatosan újjáéleszti azt. Ez a folyamat gyorsan és egyszerűen ment, de ahhoz, hogy forgalomban is használhassa, 2022-ben komoly felújításba kezdett. A hiányzó alkatrészek felkutatása különösen nehéz volt, főleg az irányjelzők jelentettek kihívást. Hiszen az 1953-as szedánon még az első sárvédőkből pattantak ki az irányjelző nyilak, a Škoda 1200 csak későbbi frissítés során kapta meg a ma is használt villogó lámpákat.

Az azért nagy segítséget jelentett, hogy a másik példányt donorként használhatta, de onnan inkább csak az utastérbe érkeztek alkatrészek. Mivel nem veteránvizsgára akarta felkészíteni az autót, hanem mindennapi használatra, így egyes részletekkel szemben megengedőbb volt. Az ablaktörlők például egy motorcsónakból kerültek át.  

Lasse a legkevesebb figyelmet a karosszériára fordította. Csak néhány apróságot javított ki, különben meg akarta őrizni annak patináját. „A festés sajnos nem eredeti, a Škodát valaki a múltban átfestette. Elég rosszul csinálta azonban, ezért folyamatosan hámlik le a festék róla. De a fényezés árnyalata nagyon hasonlít arra a színre, amit az autó a gyárban kapott” – mondja.

Az eredeti hajtáslánc megbízhatóságával is elégedett, pedig különösebb felújításon nem esett át. Csupán új olajat kapott az 1221 köbcentis OHV négyhengeres motor, csakúgy, mint a négysebességes váltó és a differenciálmű. „Azóta működik” – teszi hozzá mosolyogva.

A Garaz.cz cikke nyomán.